Unottan ültem francia órán. A fejemet támasztva vártam, hogy vége legyen az utolsó tanórának, de még csak a felénél járhattunk. A tanár az asztala előtt mászkálva magyarázott valamit franciául, amit nem igazán értettem, mert nem figyeltem. Nem volt már kedvem, se erőm, hogy megértsem vagy hogy egyáltalán figyeljek. Hátrafordultam Michael-höz, aki szintén rám nézett és látva az arckifejezésemet, elmosolyodott. Visszafordultam és az óra hátralevő részében a fejemet támasztva rajzolgattam a füzetembe. Szeretem a franciát és tényleg folyékonyan szeretnék majd beszélni, csak most nem köt le.
"Les devoirs sont dans le livre. Faire le verdredi."* szólt a tanár, mikor kicsöngettek és ki is viharzott a teremből.
Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről, a táskámért nyúltam, belepakoltam a könyveimet, összecipzáraztam, majd felnéztem Michael-re, aki már kész volt és nézett rám.
"Mehetünk?" kérdezte, mire csak egy bólintással válaszoltam.
Mi voltunk az utolsók, akik kiléptek a teremből, persze miattam, mivel olyan voltam, mint egy lassított felvétel. Lementünk a lépcsőn és elköszönve a portástól elhagytuk az épületet.
Hazafelé vettük az irányt, mármint felénk, de Michael mindig hazakísér, pedig ő a másik irányba lakik. Minden egyes nap velem együtt jön, énekelget út közben, amitől jobb kedvem lesz, hiszen gyönyörű hangja van. Ő ének szakra jár, én pedig rajzra és a nyelvóráink együtt vannak tartva. Meg néha a tesi, bár az nem mindig, csak hetente háromszor. Ha az utolsó óránk nem együtt van, akkor a suli előtt szokott várni. Reggelente ugyanígy. Pontban 7:25-kor lépek ki a házból és ő már ott vár.
Nem is tudom, mióta vagyunk legjobb barátok...még általánosban ismerkedtünk meg, amikor ideköltöztünk Európából. Azt hiszem, harmadikban volt. Mindenki csúfolt az akcentusom miatt, de Mikey volt az egyetlen, aki nem nevetett ki miatta. Persze egy-két év alatt már elmúlt az akcentusom, hozzászoktam az ausztrál kiejtéshez és most már senki nem mondaná meg, hogy nem itt születtem.
Befordultunk az utcánkba, Michael éppen befejezte az éneklést és már csak dúdolt.
"Nem is értem, hogy van energiád még énekelni." néztem rá fáradtan.
"Énekelni mindig van energiám, imádom ezt csinálni." vigyorgott és dúdolt tovább.
Amikor a házunk elé értünk, egymás felé fordultunk és megöleltem, ő pedig viszonozta. A hátamat dörzsölte, ugyanis már november közepe volt és fáztam.
"Menj be, nehogy megfázz!" engedett el.
Bólintottam és elindultam az ajtó felé.
"Holnap találkozunk!" mosolyogtam.
"Persze. Akkor holnap! Szia!"
"Szia Mikey!" integettem és bementem a házba.
Becsuktam az ajtót, levettem a kabátomat és a bakancsomat, majd szokás szerint felszaladtam a szobámba, gyorsan az ablakomhoz mentem és néztem, ahogy Michael kifordul az utcából. Nem tudom, miért, de már megszoktam, hogy nézem őt. Úgy értem, néha elfog valami és kényszerít, hogy nézzem és nem tudom levenni róla a szemem. Helyes fiú meg minden, de mi csak barátok vagyunk. Mármint nekem azért tetszik egy kicsit, de neki csak legjobb barát vagyok.
Akkor szerettem vele, amikor 3. osztályban csúfoltak, ő pedig egyszer adott egy puszit a számra, hogy megvigasztaljon. Életem első "csókja". Vele.
Miután Michael már sehol sem volt, leültem az ágyamra, elővettem a könyveket a táskámból és elkezdtem tanulni. Először törit kezdtem el olvasni, mert holnap témazárót írunk, aztán az irodalmat csináltam, végül pedig a franciát, így nem kell vele csütörtökön foglalkozni.
Tanulás után lementem a konyhába és csináltam magamnak kaját, mivel anyáék még nem voltak itthon. Amíg vártam, hogy felmelegedjen a levesem, leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam a csatornák között, mikor meghallottam a mikró hangos és idegesítő csipogását. Felálltam és elővettem egy kanalat a fiókból, majd visszaültem a helyemre. Az egyik kedvenc sorozatom ment, úgyhogy azt néztem, lassan megettem a levest, aztán hirtelen elkezdett rezegni a telefonom. Michael volt az, kérdezte, hogy mit csinálok. Válaszoltam és elkezdtünk beszélgetni.
Anya este hétkor esett be az ajtón, fáradtnak tűnt. Megértem... Apa majd csak órák múlva jön haza. Anya leült mellém és beszélgettünk egy kicsit, amíg evett ő is, de aztán elköszöntem tőle és felmentem fürdeni. Levettem a ruháimat, megnyitottam a meleg vizet és beálltam a zuhanykabinba. Tíz percig biztos, hogy csak álltam ott és élveztem a meleget.
Mikor már úgy gondoltam, ideje kijönni, elzártam a csapot, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat. Bementem a szobámba, gyorsan kikészítettem a holnapi ruhámat és befeküdtem az ágyamba. Michael-el beszélgettem még egy kicsit, aztán már éreztem, hogy hamarosan magától lecsukódik a szemem, szóval elköszöntem tőle, jó éjszakát kívántam, megvártam amíg visszaír, utána kikapcsoltam a netet, letettem az éjjeliszekrényre a telefonom és a párnára hajtva a fejem már aludtam is.
*fordítás: A házi feladat a könyvben van. Csináljátok meg péntekre!
